"– Mind tudjuk Eric hogyan viszonyul az emberekhez. – szólt Max szelíden.
– Mint Cole hozzánk. – vetette a fiú szemére Mike. Madison erősen vállon bokszolta:
– Hallgass!
– A legtöbb démonnak nem csak a szavai meggondolatlanok, Michael. – szűrte a fogai közt az idősebb iker. – Eric veszélyes, és nem kellene idehoznunk őt, ha nem vagyunk a helyzet magaslatán. – Cole nem szívlelte az erősebb faj tagjait. Jelenlegi társait is inkább megtűrte maga mellett, mint kedvelte. Főleg Max miatt adott újabb és újabb esélyt nekik, hogy bebizonyíthassák azt, amit fivére már nagyon régóta látni vél. Ám hogy miért ilyen ellenséges, azt nem tudta volna megmagyarázni, valószínű okát pedig nyilván nem ismerte volna be, de félt. A tény, hogy olyan lények élnek körülöttük, akik bár küllemre ugyanolyanok, különleges képességekkel rendelkeznek, hatalmas fizikai erőt birtokolnak, valamint jóval lassabban idősödnek és gyengülnek, ellenben gyorsabban regenerálódnak, mint az egyszerű emberek, sokakban keltett bizalmatlanságot. Lehettek volna akár angyalok is, akik a jó érdekében használják erejüket, ám az emberi irigység nem szereti, ha valakinek többet adott a sors. Így kapták a gúnynevet, a gonoszság bélyegét, azok is, akik nem szolgáltak rá. Démonok lettek, és bár létezésük kezdetét egy időre számolják az ember megjelenésével, soha nem váltak egyenrangúvá. Talán csak ennyi kellett ahhoz, hogy sokan hűvé is váljanak bélyegükhöz, és akként viselve jegyeiket, tetteikben igazolják az emberek félelmének alapjait."

A szentély rabja
Willow Dawn